Van-e élet a vérszomj után? 4. fejezet

Gúnyos sikoly


Úgy tizenöt lehettem, mikor furcsa dolgok történtek. Adel egyre többször tűnt el, nyomtalanul, majd került elő pár nap elteltével. Már legalább egy éve került, vagy csak én láttam így?- gyorsan hessegettem el a gondolatom és inkább csak bámultam magam elé, ahonnan Adel aggódó tekintete nézett vissza, megesküdtem volna, hogy pár másodperce, még nem volt itt...

- Minden rendben, mert olyan furcsa...- szólalt meg pár másodperc után.

- Ezt pont te mondod...- vágta közbe, majd a házam felé vettem az irányt.

- Várj, Eric! – ordította utánam.

- Vannak nálad jobbak is, nem kell, hogy rád pazaroljam az időmet!- vettem oda a hátam mögül, mire ő megállt, és nem követett tovább. – Várj, Ad nem úgy értettem! – de ő nem volt sehol, pedig, pedig nem lehet ilyen gyors... ez, lehetetlen.

Órákig kerestem, de nem volt sehol. Semmi jel, lábnyom nem utalt arra, hogy attól a helytől, ahol utoljára láttam, elmozdult volna. A délután lassan telt nélküle. Túl unalmasnak tartottam belekeveredni egy olyan beszélgetésbe, ami az érzelmeimről szólt, gyengeségnek véltem, hogy ÉN kérjek bocsánatot. Sosem voltam érzelgős típus, talán ezért harcoltam olyan jól, hiszen, nem jelentett gondot, mások hátrahagyása. Ez utóbbi tulajdonságom, anyám és Adel szerint is szánalmas, nők...- hirtelen hideg fuvallat süvített át a mezőn, majd pár perccel később Ad alakja tűnt föl a fák között.

- Saj...- nyögtem halkan, de nem volt bennem annyi erő, hogy be is fejezzem. Ez vagyok én...

- Sajnálom, hogy csak úgy otthagytalak, de...

- ...Szóval, nem a miatt mentél el, amit mondtam? – vágtam közbe.

- Ugyan Eric, ismerlek annyira, hogy tudjam, nem gondoltad komolyan... Meg amúgy is... Jut eszembe, te bocsánatot akartál kérni? Ha ez így van, akkor bűntudatot keltettem a „Nagy Eric”-ben?

- Mióta vagyok én, a „Nagy Eric”?- kérdeztem vissza, majd hirtelen megcsókolt, de mikor mondani akartam valamit, már nem láttam sehol...nők...lehetetlenek...- nyögtem magamban.

Pár napig sehol nem láttam, a falusiak szerint, az a szörnyeteg ragadhatta el, ami mostanában a közelünkben ólálkodik...Azt mondták senki sincs biztonságban előle...