Egy olyan történet, ami nélkül nem élet az élet...

Igaz, még címe nincs, de akkor is naagyoon jóóó....

Ahhh!!! –sikoltott Pam, miközben lila spagetti pántos felsőjéről próbálta eltüntetni a narancslevet.
Bocsánat Pam néni! Búgták a gyerekek a Fangtasia irodájában ücsörögve.
Ha lehetséges lenne, azt mondanám, ettől a mondattól a vámpírlány vagy két szint fehéredett. Ericből mély öblös nevetés tört fel, mire Pam bosszús pillantásával találta magát szembe.
Szóval, térjünk a lényegre! Mondtam gyorsan mielőtt még valami nem várt esemény következett volna be. Tekintetem a nagy asztalra meredt, és görcsösen próbáltam visszafojtani egy vigyort. –A gyerekeknek itt kell maradniuk! Nem tehetjük ki őket még több veszélynek… közöltem ellentmondást nem tűrően. A két vámpírnak felszaladt a szemöldöke. Még mindig nem szokták meg hogy egy halandó parancsolgat nekik, mosolyogtam el magam. - Na és ezért mégis mi lesz a jutalmunk? Vágott közbe Eric. Áh, nem igaz! Ez a pasi sosem hagyja abba. Megpróbáltam visszafogni a mérgem. Na, sikerült eltüntetni a pillanatnyi jókedvem. Azt majd megbeszéljük! Zártam le a témát.
De ezek a kis szörnyetegek romba döntik a Fangtasiát! Nézz rájuk, kész fenevadak!
Ugyan Pam, hiszen még csak gyerekek. Ez a hely éjszakánként nyüzsög a vámpíroktól, és egyéb különös élőlényektől. Mégis mit árthatnak, ők? Kiélveztem a pillanatnyi csöndet,
majd Ericre néztem. Bár ne tettem volna. A férfi szinte felfalt a szemével. Amint tekintetünk találkozott felrémlettek az álmok, amiket láttam. Eric is megérezhetett valamit, mert arca kaján vigyorra húzódott, kacsintott egyet, majd nekikezdett mondandójának. Sooki! Mondj el mindent, hogy mérlegelni tudjuk az eseményeket.
Úgy döntöttem jobb, ha engedelmeskedek. Szóval. Kezdtem neki. Összeszedtem a gondolataim, majd intettem Billnek, hogy vigye át Arlene gyerekeit a másik szobába. Ezt jobb, ha nem hallják. Amint az ajtó becsukódott, leültem a székre és nekiestem: Mint ti is tudjátok a bachkás nő átka csak nagyon nehezen tűnik el az emberek fejéből. Beletelik egy-két napba, míg mindenkit sikerül vissza alakítanunk. De addig még egy-két őrült szabadon kószál, valahogy meg kell védeni a gyerekeket. Nos… Mond csak Sooki, mit tennél meg azért, hogy itt legyenek? Gyilkos pillantást vettetem felé, mire folytatta: ha te ezt szeretnéd, tőlem addig maradnak, ameddig csak akarod… Hah! Horkant fel Pam, csakolyan nőies formában, de mégis kifejezve mi gondol az egészről.
Pam! Parancsolta Eric, mire a nő sértődötten kezdte tanulmányozni friss, vérvörösre mázolt körmeit. ...Viszont akad itt néhány probléma: mint ahogy te is rávilágítottál, ez a hely éjszakánként nyüzsög a kétes természetű lényektől, és a szimpla elmebetegektől, nappal pedig nincs, ki vigyázzon rájuk, nem lehet őket egyedül hagyni, te pedig ne, érsz rá. Egy percig elgondolkoztam, majd bólintottam. Ott van Sam. Szüksége van egy kis távollétre a várostól, ő meg tudja védeni őket és biztos nem lesz ellenére, hogy a bogárszeműek helyett itt töltse az idejét. Jolvan. Mondta Eric, enyhe kétkedéssel a hangjában. Te döntésed, és amikor majd alszik Pam vigyáz rájuk. Vigyorodott el, majd a lány felé fordult. Jól mondom?
….Sosem hittem volna, hogy Pam ennyire összeszorított ajkakkal is képes beszélni…
De miután erről is megbizonyosodtam, egy rövid mosolyt intéztem a vámpírok felé, majd villámgyorsan megfordultam, hogy elmondjam a gyerekeknek, itt maradnak. Valami ismerősen kemény dolognak ütköztem. Bill. Furcsa. Észre sem vettem, hogy bejött...
Remélem, hamarosan viszonozhatod! Kiáltott Eric, mire Bill, kieresztett vámpírfogakkal jelezte, hogy tartsa magát távol tőlem. Bár már milliószor láttam, most sem vidított fel ennek a két hallhatatlan kakasnak a viaskodása, úgyhogy megfogtam Bill kezét és óvatosan kihúztam az irodából. Felhívtam Samet, hogy elmeséljem neki a történteket. Mondhatom nem dobta fel különösebben, hogy a következő napokat egy vámpírtanyán kell töltenie két mozgó vámpíreleséggel, de hát ő is megértette, hogy ez az egyetlen megoldás, úgyhogy, habár kelletlenül, de elvállalta. A gyerekek boldogan fogadták a hírt, hogy Sam bácsival lesznek, Hamarosan megérkezett, tárgyalt néhány szót Ericcel. Félóra elteltével, megnyugodva hagytam el a Fangtasiát. Irány Bon Themps, tele zombi szomszédokkal! Kiáltottam tettre készen, de Billen láttam, hogy ma éjjel tőle akár fel is fordulhatna Bon Themps, csak otthon akart lenni velem. Megsimítottam, izmos karját mire elővillantak vámpírfogai. Csak én és ő, ő és én, én, ő, én, ő na és Jessica, …mi? Jessica? Remélem nem lesz otthon, mostanában folyton csak Hoyt miatt sír… Majd kitalálok valamit nekik… De most más elfoglaltságaim vannak, mosolyogtam el magam.
írta: AlcidLover