Van-e élet a vérszomj után? 2. fejezet

A gyengeség
Hosszú szőke haja volt, akárcsak nekem. Mindig kedves volt velem. Bár, szerintem a másokkal történő kedvesség a gyengeség jele, vele minden olyan más volt.
- Adel, ne segíts neki! Ez csak egy baba! – ordított Liema, a folyóhoz ereszkedőnek.
- Várj! – kiáltottam és utána indultam.
Mikor leértem a lány a nádasban állt és próbálta kihúzkodni a játékot. Megfogtam a karját és visszahúztam. Ő értetlenül nézett rám.
- Nem olyan fontos! – mentegetőztem.
- De az! Emlékszem mennyire szeretted! – egy bottal próbálta elérni.
- Kérlek, gyere vissza! Ha beleesel, nem tudlak kihúzni! – még egyszer megpróbáltam marasztalni. – Adel!- ordítottam a nádak között, apró testét alighanem hamar elsüllyed.
Én sosem szerettem a vizet. Nem tudtam úszni. Egyszerűen a lábam nem volt képes tovább haladni a nádasban. – Tovább kell mennem!- unszoltam magam.
- Eric, segíts! – Adel riad hangja törte meg a csendet, de a lábam nem mozdult. Csak messziről láttam, ahogy lassan elmerül és nem tettem semmit.