- Eric, figyelj rám! – hadonászott Sookie, majd belekezdett a mondandójába.
Eközben Eric fejében:
„Hiányzik a harc, az emberek érdekesek, de ha kinyílik a szájuk... uhm, hát ő rá a legjobb példa, hogy jobb csöndben maradni. Áh, erről jut eszembe, talán még vikingként, de egy olyan dologba léptem, aminek a szagára, még máig emlékszem, talán azért mert a bakancsom még mindig magában hordozza...- megeresztettem egy félmosolyt- a viking lét, milyen szép volt. „Eric a viking”- ismételgettem magamban, - Még jól is hangzik...- nyugtáztam magamnak. Emlékszem egy hétre rá, miután lerohantak minket a gyarmatosítók, pontosabban, le akartak rohanni, szereztem egy ruhát...- Eric, mint földműves- nem ez nem hangzik olyan jól- Eric, mint amis- nem ez sem az igazi hessegettem el a gondolatot egy kisebb grimasz kíséretében. Aztán egy újabb fontos dolog jutott eszembe. Az 1900-as években, volt egy tengerészkabátom, úgy láttam kezd újra divatba jönni... Teendők: Pammel megkerestetni a kabátot. De, ha lesz kabátom, akkor hajó is kell... teendők 2: Pammel vetetni egy hajót- igen, talán ez fontosabb, mint az első. Ha már meg lesz minden, akkor, már csak annyi maradt, hogy eladásra kínáljam azt a régi bort, ami már háromszáz éve a nyakamon van... Teendők 3: Eladatni Pammel a bort. Ezen, még elgondolkodom...(két óra múlva)
- Eric ezek tények! – nyomatékosított Sookie.
- Mondtál valamit?- fordult oda a szőke fiú.
írta: EricLover
2010. február 25., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése